Terepasztalom építése

A terepasztalokról általában

Történelem, méretarányok, technikai fejlődés

A terepasztal – és nem csak a vasúti – a valóság méretarányosan kicsinyített mása. Első és legelterjedtebb fajtája a vasúti, de léteznek olyan terepasztalok is, amelyek nem mozognak. Ezek katonai vagy más modellezett helyzeteket ábrázolnak – múzeumokban találkozunk ilyenekkel sokszor. Mégis, számunkra, a vasúti terepasztalok a legfontosabbak, hiszen a honlap is ezekről szól – jobban mondva arról, amit én magam szeretnék megépíteni.

A vasúti játékok egyidősek a vasúttal. Kis, fából készült mozdonyok és kocsik, amit a gyerekek madzagon húzhattak maguk után, már a vasúttörténet kezdetén kedvelt játékok voltak. Majd a XX. században megjelentek az első olyan kisvasutak, amelyek síneken, önmaguk erejéből közlekedtek, és nem igényeltek ilyen gyermeki „vonóerőt”.

Az első ilyen készletek az úgynevezett 0-ás (NULL) méretarányban készültek. Ez a valóság 1:45 méretarányban kicsinyített mása volt. Ma ezek a legnagyobb méretarányúak – kerti-vasútként terjedtek el. Főként svájci és kisforgalmú témákat tudunk ezzel modellezni. Az 1:45 szabványt helytakarékossági okokból viszonylag korán, már a második világháború előtt felváltották a H0-ás készletek. A H0 (H-NULL) méretarány az eredeti 0-ás méretének csupán a fele (innen ered az elnevezés: Halb-0 – azaz fél nullás). Itt már egyértelmű cél volt, hogy a lakásban is kényelmesen elférjen a kis vasútüzemünk. A méretarány itt 1:87, vagyis a nyomtáv már csak mindössze 16,5 mm.

Később megjelentek a kisebb (TT-s – 1:120, és N-es – 1:160) méretarányok. Ezek természetesen még kisebb helyigényűek, mint a korábbi méretarányok. Hazánkban gyakorlatilag a két legelterjedtebb a H0 és a TT méretarány, az 50-es évektől kezdve ezeket lehetett a legkönnyebben beszerezni. Míg H0-ásban a PIKO, addig TT-ben a BTTB/Zeuke volt a nagy forgalmazó és majdnem minden 50-es években és utána született fiúnak (akik ma már tisztes édesapák esetleg nagypapák) bizonyára szép emlékei vannak ezekről a készletekről. Én is Édesapámtól örököltem az első kis készletemet, egy H0-ás PIKO készletet. Ez fertőzött meg, és bár fiatal lelkesedésemet és rajongásomat nem élte túl a készlet, valahol még mindig nagy becsben őrzöm, remélve, hogy egyszer majd meg tudom javíttatni a két kis mozdonyt, hogy régi fényükben róhassák a köröket, ha összeszerelem én is majd a fiamnak (ha lesz).

Itt szeretnék egy táblázatot közölni a főbb méretarányokról. Elöljáróban csak annyit, hogy ez a táblázat a legfontosabb adatokat tartalmazza, így mindenki ki tudja választani a neki megfelelőt. Aki keskeny nyomközű vasutat akar létrehozni, az sem kell, hogy elkeseredjen, minden mértaránynak megvan a saját keskeny megfelelője, hogy szépen és esztétikusan lehessen kiépíteni egy nagy- és kisvasúti üzem találkozását, egy átrakóval, fateleppel, kinek mi a vágya. De most jöjjön a táblázat!

Ezeken kívül is van még több szabvány, de ezek általában nem belső helyiségekben, hanem a szabad tereken megépített modellvasutakhoz/parkvasutakhoz lettek megállapítva.

Szót kell, hogy ejtsek a technikai fejlődésről. Régen, az analóg világban, mikor minden a szakaszoláson és a kapcsolópulton múlt…

… akkor még nem létezett a digitális terepasztal. A 90-es évek végén komoly fejlődésnek indultak a modellvasutak, mert felfedezték, hogy az áram információk szállítására is alkalmas. Ekkor dekóderek kerültek a mozdonyokba, és már szép szabályosan – valósághűen – gyorsulnak, lassulnak, füstölnek és adnak ki hangot a vonatok. A digitális megoldásokba nem megyek bele sem most, sem később, mert éppen elegen gazdagították már a téma megoldásait, és én sem szeretnék teljesen digitális asztalt építeni. De a saját terepasztalom alap-vezérlése is digitális – és kedvenc mozdonyom nagyon szép hangokat is ki tud adni…

A következő posztban majd a kezdeti lépésekről ejtek szót!